Vállalatépítő

 

Gazelláknak is nevezik a dinamikusan növekvő kkv-kat. A GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatása e vállalatcsoport jellemzőinek megismerését tűzte ki célul. A felmérés azt találta, hogy a keresett különbségek elsősorban a vezetők hosszú távú gondolkodásában, a rendelkezésre álló humán erőforrásban és a magasabb innovativitásban mutatkoznak meg. 

  

GKI / Némethné Pál Katalin - Vállalatépítő szerkesztőség

 

 

A tanulmányt a GKI munkatársa, Némethné Pál Katalin készítette 2010-ben egy korábbi átfogó kkv kutatásuk anyagára építve (A mikro-, kis és közepes vállalatok növekedésének feltételei). Az eredeti cikk a kutatás azon eredményeit mutatja be, amelyben azt próbálták feltárni, hogy „mi különbözteti meg a gyorsan növekvő kis cégeket a többiektől”? Jelen összefoglalóban kiemeltük a kutatási anyag fő elemeit – a lokális szövegrészek tekintetében változtatás nélkül, de új fejezetcímek alá sorolva. A lap alján biztosított a több mint 21 oldalas, teljes tanulmány elérése is.

 

 

 

Bevezetés

 

A kis- és középvállalatok szerepét a nemzetgazdaságban elsősorban foglalkoztatási szempontból szokás értékelni, nálunk is e szféra adja a munkahelyek több mint kétharmadát. Kisebb figyelmet kap az az aspektus, hogy a mikro- és kisvállalatok a vállalati életgörbén előbbre haladva közép- és nagyvállalattá fejlődnek, s e folyamat során a gazdasági növekedés motorjai a világ számos országában.

 

A kis és közepes méretű vállalat (kkv) fogalmát, ha lehetett, hagyományos módon, azaz az EU ajánlások szerint (a létszámot, az árbevételt, a mérleg-főösszeget és az ún. függetlenségi kritériumot figyelembe véve) értelmeztük. E cégeknek maximum 249 foglalkoztatottja, 43 millió eurós mérleg-főösszege és 50 millió eurós éves árbevétele lehet, s – az ún. függetlenségi kritérium értelmében – az állam, az önkormányzat, illetve egy nagyvállalat tulajdoni vagy szavazati részesedése nem haladhatja meg a 25%-ot (2004. évi XXXIV. törvény).

 

A gyorsan növekvő gazellák a fejlett országokban, Penrose (1959) alapművét, majd Schumacher Small is beautiful című (1973) könyvét követően kerültek a figyelem előterébe. A fejlett országokban – Birch (1987) nyomán - a gyorsan növekvő cégeket gyakran gazelláknak nevezik. Birch három csoportba sorolta a vállalatokat: a nagy, de lassan reagáló ún. elefántokra, a maximum 2-3 főnek munkalehetőséget teremtő és nem növekvő egerekre és a gyorsan változó, növekvő gazellákra. Vecsenyi (1999) a közép-európai sajátosságok figyelembe vételével kissé módosította a terminológiát: a gazellák nevet változatlanul hagyta, de a nagyok körében megkülönböztette a szocialista örökség képviselőit, a dinoszauruszokat és a piacgazdasági magatartást követő tigriseket, s az egerek elnevezést a hangyákra cserélte.

 

A (nemzetközi) szakirodalom tanúsága szerint a gyors növekedésnek nincs egységes definíciója. Tanulmányunkban a fogalmat a megszokott módon értelmeztük: a növekedést alapvetően az árbevétel és a foglalkoztatott létszám adatokban bekövetkező növekedéssel mértük, s gyorsnak akkor tekintettük, ha üteme meghalad valamely „átlagoshoz” közeli szintet.

 

A hazai kkv-k körében viszonylag sok az egy-két éves jó teljesítménye alapján gazellának minősülő cég is. Annak ellenére, hogy e cégecskék összesített teljesítménye távolról sem elhanyagolható, többségük (s vezetőik) szinte teljesen ismeretlenek. Bár több intézmény is próbálkozott már felmérésükkel, a minősítés egységes módszere nem alakult ki, a gazelláknak ítélt cégek listáiban is sok az eltérés – s az elismerések visszhangja is szerény.

 

A kutatás során sokféle megközelítésben, sokféle módszerrel (szakirodalom elemzéssel, sajtófeldolgozással, nemzetközi összehasonlítással, statisztikai adatok elemzésével, vállalati felméréssel és interjúkkal) vizsgáltuk a kis- és középvállalati növekedés helyzetét. Elég hamar arra a következtetésre jutottunk, hogy a gazellákat a többiektől nem a gazdálkodás „kemény” tényezői – pénzügyi és statisztikai adatok – különböztetik meg, hanem olyan „lágy” jellemzők, amelyek elsősorban empirikus vizsgálattal tárhatók fel. Ezek között a leginkább ígéretesnek az alábbiak tűnek: nemzetközi beágyazottság, a vezetés és a dolgozók képességei, innovativitás.

 

A vállalati felmérés módszereit (a kutatás egyes résztvevőinek több évtizedes tapasztalatain túlmenően) Babbie (1998) ajánlásaira alapoztuk. A CATI (Computer Assisted Telephon Interview) módszerű telefonos megkérdezést – a GKI kérdőíve alapján és véletlen mintavétellel hajtottuk végre. A megkeresettek mintáját (az interjúk előkészítő kérdése nyomán, rétegzett mintavétellel) úgy állítottuk össze, hogy nagyjából azonos arányban tartalmazzon gyorsan növekvő és egyéb cégeket. A vállalatok növekedését az árbevétellel mértük: gyorsan növekvőnek azokat ítéltük, amelyek 2000 – vagy, ha az későbbi, az alapítás éve – óta legalább másfélszeresére növelték folyóáras árbevételüket. Összesen 401 kis- és középvállalattól kaptunk választ.

 

A vizsgálati módszereket és a vizsgálati mintát részletesen bemutatja a tanulmány.

 

 

Az eredmények áttekintése

 

Az első – nem túl örömteli – megállapításunk a felmérési eredményekből az, hogy a magyar cég cégek életútja gyakran nem a fejlett országokban megszokott módon alakul. A hazai kkv szférában a fejlett országokban kialakult arányoknál és a kívánatosnál lényegesen kevesebb a hosszú ideig dinamikus – azaz a mikro-vállalatok közül rövid idő alatt a kicsik, majd a közepes méretűek (végül a nagyok) közé kerülő – cég (az indulást és a stabilizálódást követően számos okból a hozzávetőleges stagnálás a hagyományos pálya).

 

A 2000-2008 között gyorsan növekvő hazai kkv-k többsége már nem induló vállalat volt, s jelentős hányaduk akár évtizedes, vagy ennél is hosszabb múlttal rendelkezett. Ez is igazolja azokat a véleményeket, amelyek szerint a növekedés nem feltétlenül az induló vállalatok sajátossága. A mintánkba került dinamikus és az egyéb cégeknek az alapítás éve szerinti megoszlása nem különbözik jelentősen, még a perspektivikus szférákban létrehozott magyar kkv-k többségének is viszonylag hosszú időre volt szüksége a siker „megalapozásához”.

 

Mindebből egyértelműen az következik, hogy a hazai gazellák életgörbéinek is több típusa különböztethető meg:

• Természetesen van néhány hosszabb ideig dinamikus, azaz a mikro-vállalatok közül hamar a kicsik, majd a közepes méretűek (esetleg később a nagyok) közé kerülő cég, de ezek száma igen kicsi.
• A nyolc-tíz éve alapított és még mindig kkv-nak számító cégek nagy száma viszont azt mutatja, hogy e kategóriából nehéz kitörni. A vállalatok vagy stagnálnak, vagy több csúcsú életgörbét futnak, tehát néhány éves vergődést egy-két kiugró teljesítményű esztendő, majd visszaesés követ.

A felmérésben kapott válaszok szerint a gazellák és a többiek között említésre méltó – bár statisztikailag nem szignifikáns - eltérések alakultak ki egyes korszerű cégvezetési módszerek elterjedtsége terén. Többféle vezetői stílus is eredményesnek bizonyult. A vevők elégedettségének a vizsgálata ugyan (legalább is a kapott ön-értékelések szerint) egyaránt magas gyakoriságú mind a gyorsan fejlődő cégeknél, mind az „egyéb” csoportban, tudatos jövőkép-alkotásról azonban az előzők valamivel gyakrabban informáltak, mint az utóbbiak stb.

 

Interjúink a vázoltaknál kissé borúsabb képet adtak. Valamennyi interjúadónk a vezetés jó teljesítményét ítélte az elmúlt években elért siker egyik fő magyarázó tényezőjének. Különösen jól felkészült vezetőket elsősorban a high-tech ágakban ismerhettünk meg, akik a profi módon készült üzleti terveket és pályázatokat, a felkészült HR menedzsmentet, a kifinomult marketinget, minőségbiztosítást, illetve kontrollingot nevezték meg az eredményeiket magyarázó eszközökként.

 

A korszerű menedzsment technikák fontosságát a nemzetközi szakirodalom is kiemeli. Az elmúlt évtizedek legnagyobb innovációinak többsége ugyanis nem műszaki, hanem menedzsment innováció volt. A világhírű specialista, P. Drucker például így ír: „Technológiailag nem sok újdonság volt abban a felismerésben, hogy a kamiontestet le lehet emelni a kerekekről és így felvinni a szállítóhajóra. A konténer-innováció nem is a technológiából fakad, hanem abból az újszerű szemléletmódból, amely a szállítóhajót árurakodó eszköznek, nem pedig hajónak tekinti – következésképp a kikötőben töltött időt minél inkább lerövidíti. Mégis, ez a „vacak” újítás megnégyszerezte az óceánjáró szállítóhajók forgalmát. … E nélkül bizonyára nem jöhetett volna létre a világkereskedelem hihetetlen mértékű növekedése az utóbbi negyven évben …”.

 

Némi különbség alakult ki a gyorsan, illetve lassabban fejlődő cégek közt a rendelkezésre álló humán erőforrás minőségére vonatkozó értékelésekben is. A gazellák dolgozói valamivel jobb átlagos „osztályzatokat” értek el, mint az egyéb cégek. Az eltéréseknek kétféle magyarázatát is adhatjuk. A jobb megítélés esetenként azt jelentheti, hogy gazelláknál dolgozók képességei, tudása valóban átlag feletti színvonalúak – de máskor azt, hogy e cégeknél a vezetők jobban megbecsülik munkatársaikat, kedvezőbben értékelik kompetenciáikat, mint az „egyéb” csoportban (s valószínű, hogy gyakran mindkét jelenség hat).

 

Interjúadóink is szinte kivétel nélkül azt hangsúlyozták, hogy becsületes, a vevők igényeit elfogadó és alkalmazkodni képes munkatársaik nélkül nem lehettek volna eredményesek. Ugyanakkor a vállalati gondok egyes okaira utal, hogy válaszadóink szerint a munkaerőpiacon a cégek kétharmada nem talál a szükségleteinek megfelelő készségekkel és tudással rendelkező munkaerőt. Okként olykor inkább a hazai „munkamorál”, máskor a nyelvtudás, illetve a szakoktatás hiánya, vagy gyengesége került megjelölésre. A megfelelő szaktudású munkatársak megszerzése a gazelláknak jelentett nagyobb gondot.

 

A gazellák és a többiek közötti leghatározottabb különbség a cégek innovációs gyakorlatában volt felfedezhető. A gazellák mind a négy Oslo kézikönyv (2005) szerinti innovációfajtából több megvalósítását jelezték 2000, illetve az alapítás óta (ha ez volt a későbbi dátum), mint a lassabb társaik. A legjelentősebb különbséget ott találtuk a két vállalatcsoport között, hogy a gazellák nagy arányban – csaknem minden második – valósítottak meg szervezési innovációkat. Ez összhangban van azzal, hogy a gazellák közül többen alapítottak új telephelyet, leányvállalatot. Úgy tűnik, hogy a magyar gazdaságban is a vezetők korszerűsítési hajlandósága a gazellák gyors növekedését lehetővé tevő egyik lényeges (sőt, gyakran a legfontosabb) tényező.

 

Az innovációk dinamizáló hatására vonatkozó megállapításunkat támasztja alá, hogy a tárgykörben a gazellák, illetve az egyéb vállalatok ön-értékelései közti különbségek nem csak az innovációk gyakorisága, hanem az azokat jellemző újdonság foka terén is jelentősek. A gazellák által megvalósított innovációk között markánsan több olyan volt, ami nem csupán a vállalatnál, hanem a piacon is újdonságnak minősült, mint a lassabb társaik újításai körében.

 

A kifejtettek után nem meglepő, hogy a válaszadók szerint a gazellák árbevételük némileg nagyobb hányadát költik innovációkra, mint a többi cég. Érdekes, hogy hasonló különbségről a K+F kiadások terén nem kaptunk információkat. Ugyanakkor mindkét téren figyelemre méltó az átlagos ráfordítás bevallottan is szerény szintje (ami nem általános: volt gazella, ahol a vizsgált időszakban a válaszadó szerint az árbevétel nagyságával összevethető összegeket költöttek innovációkra, illetve az árbevétel felét K+F-re, s az egyéb cégeknél is kaptunk tájékoztatást kifejezetten K+F- és innováció-orientált törekvésekről).

 

A piaci gondok következményeként az ’egyéb’ cégek vezetése kissé gyakrabban vállalkozhatott profilbővítésre, mint a többieké. Profil-szűkítéseket (sokszor feltehetően kényszerből) szintén inkább a stagnáló-visszafejlesztők csoportja hajtott végre. Úgy tűnik, hogy a gazellák jobban tudták, hogy mik az alapvető képességeik (core competence) és ehhez igazították a növekedési területeket, míg az egyéb cégek körében kissé kapkodva, de legalábbis kevésbé tudatosan változtatgatták a profilt

 

Az egyéb törekvésekben is vannak különbségek. A megkérdezett vállalatok bő harmada hozott létre például alapítása óta új telephelyet, leányvállalatot; a gazellák jóval gyakrabban, mint egyéb vállalatok.

 

A gyorsan növekvő, illetve az egyéb cégeknél választ adók eltérő képet festettek a vezetés „kapcsolati tőkéjének” jellegéről, konkrétan piaci kapcsolataik (vevőik) típusairól is A tájékoztatások szerint a gazellák árbevételének nagyobb hányada származott a vállalati szférától (beszállításból), mint másutt, az állami, illetve a magánszemély ügyfelek keresletének a súlya viszont a többi vállalatnál volt jelentősebb. A válaszok szórása azonban mindenütt nagy.

 

A fejlett országokban az új cégeket alapító vállalkozók általában optimisták (hiszen éppen azért vállalkoztak, mert úgy vélték, hogy erre kedvező piaci lehetőségek vannak). Ha pedig a piaci visszajelzések is kedvezőek, a következő időszakokban is bizakodnak a sikerben. … Vállalati felmérésünk szerint viszont csak a magyar kkv-k mintegy egyharmadának a vezetője reméli azt, hogy vállalata jövője kedvezően alakul. A gazellák azonban egyértelműen a többieknél gyakrabban ítélték meg derűlátóan piaci lehetőségeiket.

 

Fel kell azonban hívnunk a figyelmet arra is, hogy összességében válaszadóink a gazdálkodási kockázatokat minősítették a növekedésüket fenyegető legnagyobb súlyú belső veszélyforrásnak.

 

A kutatásnak érdekes (a témakörben gyakori feltételezéseket alátámasztó) további tapasztalata, hogy a cég növekedése esetén felmerülő vezetési gondoktól viszonylag sok kkv – s a lassan, vagy nem növekvőknek a gazellákénál nagyobb hányada – tart. Jellegzetes, hogy a lehetséges problémák forrásának mindkét vállalati típusban a legtöbben (de a gazellák a többieknél ritkábban) a bővülő kollektíva nehézkes ösztönzését látták. Ugyancsak a gazellákénál több „egyéb” cég vezetői számítottak nehézségekre a növekedéshez szükségessé váló új (s megbízható) szállítók megszerzése terén.

 

Hangsúlyoznunk kell viszont, hogy a válaszadók a növekedést visszafogó külső tényezők fékező hatását a belsőkénél lényegesen nagyobbaknak ítélték. A leggyakoribb gond megjelölése meglepően egységes. Megerősítést nyert a GKI hagyományos vállalati magatartás-vizsgálatainak az a tapasztalata, amely szerint ma a hazai kkv-k legszélesebb köre számára a gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága jelenti a növekedés egyik fő akadályát. Valószínűsíthetjük, hogy a szabályozás kiszámíthatatlansága, a túladóztatás és a bürokrácia, amelyek a cégvezetők szerint leginkább fogják vissza a kkv-k növekedését, egyben a visszafogott hazai vállalkozási kedv, illetve a viszonylag szerény számú vállalat-alapítás fő okainak is tekinthetők.

 

Mindezek pedig arra is utalnak, hogy a magyar kkv-k jelentős hányadának, s különösen a hazai gazelláknak a jelenlegi válság ellenére van esélyük a sikerre. A szféra jövője nem csekély mértékben attól függ azonban, hogy sikerül-e gazdaságpolitikánkat vállalkozás baráttá tenni, úgy alakítani, hogy a vállalatokat és vezetőiket a növekedésre ösztönözze (olykor erre kényszerítse).

 

Az interjúk tapasztalatai megerősítik e következtetést. A válaszolók ugyanis kevés kivétellel további gyors növekedési szándékaikról tájékoztattak.

 

A kutatás tapasztalatai alapján az alábbi akciókra tettünk ajánlásokat a minisztériumnak:

• A nemzetközivé válás támogatása
• A kötelezően előírt vállalati adminisztrációs terhek könnyítése
• A sikeres vállalkozók és kkv-k „népszerűsítése”
• A gazdaságpolitika vállalkozás-barát jellegének megteremtése

 

 

 

Eddig tartott a kutatási anyag összefoglalója. A teljes tanulmány a következő helyen érhető el pdf formátumban: Hol szökellnek a magyar gazellák?

 

 

 

Köszönjük a GKI Gazdaságkutató Zrt.-nek, hogy hozzájárult a kutatási anyag ilyen formában történő közzétételéhez!

 

 

 

A nevezett intézmény Internetes elérhetősége:

GKI Gazdaságkutató Zrt.

 

 

Fellépés a Vállalatépítő portál nyitólapjára