A kreativitástól az innovációig
A cikkben a kreativitás és az innováció kapcsolatát vizsgáljuk. Egy ötletből akkor lesz innováció, ha az meg is valósul. Az innovatív produktumnak nemcsak újszerűnek kell lennie, hanem gazdasági eredményekben is realizálódnia kell, hogy a vállalkozás erősödését szolgálja.
Szabó Péter
A GKI 2009-es Versenyképességi évkönyvében érdekes adatokat találtam. Korábban sokat hallhattunk arról, hogy Magyarországnak milyen sok Nobel-díjas tudósa volt, hogy milyen sok az új találmány, hogy a magyarok milyen ötletesek és kreatívak. Ezeket az állításokat sajnos a magyar vállalkozások innovációra vonatkozó statisztikái nem támasztják alá. Például a magyar vállalkozások GDP arányos innovációs ráfordításai nagyon alacsonyak: az EU átlagának fele, az Egyesült Államok átlagának harmada.
Azon gondolkodtam, hogy milyen okok lehetnek e mögött, nyílván több ok van. Gondolataim a kreativitási összetevő felé fordultak. Lehet, hogy a magyarok mégsem annyira kreatívak? Én magam is mikor „találtam fel” valami újat? Régen. Pedig lehet hallani legendás történeteket kreativitásról és innovációról: például a post-it feltalálása (a feltaláló saját igényeiből kiindulva talált rá az ötletre, és a szélesnek bizonyult piacára). Vannak esetek, amikor az innovációt a véletlen segíti: Percy Spencer 1946-ban mérnökként radar hullámokkal kísérletezett. Azt vette észre, hogy a készülék mellett felejtett csokoládé megolvadt. Ő és cége rácsapott a bevillanó ötletre, ebből született meg a mikrohullámú sütő.
A kreativitás azt jelenti, hogy korábbi, egymástól elszigetelt tapasztalatok között kapcsolatot épít fel a gondolkodási folyamat. Ennek eredménye merőben új gondolkodási sémák megjelenése, új ötletek, elképzelések megszületése.
Az intelligencia a már megtanult ismeretek felidézését és alkalmazását feltételezi, az ehhez szükséges problémamegoldó eljárás a konvergens gondolkodásmód. Ezzel szemben a kreativitás esetében a divergens, a „bejárt utaktól” eltérő gondolkodás segítségével különböző területekről való ismereteket mozgósítva többféle lehetséges válasz, megoldás születik.
A kreativitás kapcsán eleve több nézőpont mentén indulhatunk el: vajon kreatív személyiségről, folyamatról, produktumról beszélhetünk? Mindháromról. A személyiség oldaláról a kutatások azt mutatják, hogy az örökölt tényezők és a környezeti hatások együttesen határozzák meg a kreativitást. Kreatív képesség például: a folyékonyság (annak képessége, hogy a nyitott problémára számos megoldást adjunk), a flexibilitás (annak képessége, hogy valamely problémát különböző módon közelítsünk meg), az originalitás (annak képessége, hogy a problémára egyedi, nonkonform megoldásokat adjunk), a problémaérzékenység (annak képessége, hogy felismerjük, megtaláljuk a problémákat), a regresszió (annak képessége, hogy „gyermek módjára” tudjunk gondolkodni), a határok átlépése (annak képessége, hogy túllépjük szokásos korlátjainkon). A genetikusok napjainkban azt állítják, hogy az emberi adottságok olyanok, mint egy hangszer húrjai. A lehetőséget hordozhatja például az ember a kreativitásra, de a zene csak akkor szólal meg, ha a húrokat megpengetik. Folyamatban gondolkodva előkészítési, lappangási, belátási és igazolási szakaszt különböztetnek meg a téma kutatói. Az egyes lépésekre különböző lelkiállapotok jellemzőek: az első érzés a feszültség, majd jön a frusztráció, az ötlet bevillanásakor az öröm érzése, végül koncentráció. A kreatív produktum egyik legelismertebb meghatározása szerint: „A kreatív teljesítmény egy jelentésuniverzum első formába öntése. Annak kifejezése, hogy az egyén hogyan érti meg világát és saját magát”.* Kreatív a produktum akkor, ha a kreatív teljesítmény nagyobb mértékben strukturálja át a „jelentésuniverzumot”.
Egy kreatív ötlet akkor válik innovációvá, ha meg is valósul. Azaz a „feltalált” dolgot el kezdik gyártani, a gyakorlatban is alkalmazzák, tehát a kreatív elgondolás innovatív produktummá válik.
„Az innováció egy ötlet átalakulása vagy a piacon bevezetett új, illetve korszerűsített termékké, vagy az iparban és kereskedelemben felhasznált új, illetve továbbfejlesztett műveletté, vagy valamely társadalmi szolgáltatás újfajta megközelítése.” (OECD 1993.)
Az életgörbe elmélet kontextusában is vizsgálható az innováció fogalma. Az életgörbe egy termék vagy szolgáltatás életútját vázolja fel annak létrehozásától a megszűnéséig. Az innováció az életútgörbét indítja el vagy annak pozitív irányú változását eredményezi.
Vizsgálatok igazolják, hogy a nemzetközi környezetben sikeres kis- és közepes vállalkozások legfontosabb jellemzői: az innováció előtérbe helyezése, a szervezeti tanulás képessége és a stratégiai gondolkodás jelenléte.
Számos iparágban a magyar kkv-ra is igaz, hogy az innováció fókuszba állítása elkerülhetetlen, különben lemaradnak, elmegy mellettük a piac.
Az évkönyv átolvasása után elhatároztam, hogy záros határidőn belül elő kell állnom valamilyen innovatív, vállalkozás-közeli, valós fogyasztói igényt kielégítő ötlettel. Hamar megéltem a lappangási fázis frusztrációját, mert semmi nem jutott eszembe. Picit elfelejtettem a dolgot, ám később otthon a fürdőszobában az új „találmány” beúszott a gondolataim közé. Abból indultam ki, hogy amikor egy tini randevúra készül, a fürdőszobában fogmosás után, milyen hasznos volna neki, ha ellenőrizni tudná, hogy nem maradt-e még egy kis kellemetlen szájszaga. Egy pici, a tükörre szerelhető elektromos készülékre gondoltam, amely az alkoholszondához hasonlóan, belelehellés után kijelzi a szájszag mértékét. A találmányt Szimatgépnek neveztem el. Az Interneten rákeresve: sajnos már létezik hasonló.
Provokatív kérdés az Olvasóhoz J: Ön mikor pengette utoljára kreativitása húrjait?
* A szerkesztő megjegyzése: Ghiselin, 1957.
Szabó Péter
folyoirat@vallalatepito-portal.hu
(A szerző a klinikumban és a tehetséggondozás területén működő pszichológus.)