Egyéni érvényesülési attitűdök - 2009 (kutatási áttekintés)
A cikk a TÁRKI Társadalomkutató Intézet által készített kutatás gyorselemzésének fő eredményeit mutatja be a magyar lakosság egyéni érvényesülési attitűdjeinek tekintetében. Az anyagból sok más mellett például kiderül, hogy a magyar emberek mit gondolnak: sorsukat mennyire tudják befolyásolni, kézben tartani?
TÁRKI - Bernáth Anikó - Vállalatépítő szerkesztőség
A tanulmányt a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet munkatársai készítették „A gazdasági növekedés társadalmi/kulturális feltételei” c. kutatási programhoz kapcsolódóan. A kutatás vezetője Tóth István György volt, az elemzést Bernáth Anikó készítette. Az empirikus adatfelvételre 2009 áprilisában került sor. A cikkben az ezer fős, a magyar felnőtt lakosságot reprezentáló mintán végzett kérdőíves vizsgálat első gyorselemzéséből emeltük ki (változtatás nélkül) az egyéni érvényesülési attitűdökre vonatkozó rész legfontosabb megállapításait. A terület vizsgálata segítséget nyújt megérteni a vállalkozások indításával, működtetésével kapcsolatos általános beállítódásokat. A cikk alján elérhető a szélesebb gyorselemzés is.
Bevezetés
Az a megközelítés, amely szerint a gazdasági növekedés (és hosszabb távon a gazdasági fejlettség országok közötti különbségei) meghatározódásában a hagyományos termelési tényezőkön (fizikai tőkeberuházások, munka illetve foglalkoztatottsági szint és ezek termelékenysége), valamint az egyes országok természeti erőforrásain kívül az intézményi rendszernek és a kulturális jellemzőknek is alapvető jelentősége van, ma már általánosan elterjedtnek mondható a makrogazdasági irodalomban. Számos elemzés készült annak feltárására, hogy az egyes gazdasági szereplők kulturális beállítottsága hogyan, milyen mértékben van hatással egy-egy ország erőforrásainak akkumulációjára.
Egyéni érvényesülés
Az egyéni érvényesülés és a saját élet felett való befolyás megtartása komplex kérdéskör, amely magában foglalja az egyéni sorssal való bánást, a lehetőségekkel élni tudás képességét, a sokszínű életre, a boldogságra vagy boldogtalanságra való képességet; amiket mi több kérdéssel közelítettük meg (1. ábra), ami alapján a következőket érdemes kiemelni:
· részben ellentmondásos, hogy bár tízből közel kilenc magyar úgy érzi: amit elhatároz, azt véghez is viszi, tízből majdnem négyen egyben úgy is látják, hogy sorsuk alakulását alig tudják befolyásolni;
· az utóbbi borúlátást erősíti az is, hogy tízből közel nyolcan a világ gyors változását már nem képesek követni és azt se tudják már, miben higgyenek, sőt tízből öten már nem is terveznek, annyira úgy érzik, hogy egyik napról a másikra élnek;
· a végletes pesszimizmus ennél ugyan ritkább, de így is számottevő mértékben fordul elő: tízből két magyar felnőtt állandóan, nagyon gyakran vagy gyakran érzi céltalannak és értelmetlennek az életét és nem sokkal alacsonyabb azok aránya se, akik úgy érzik, már semmire se alkalmasak, nem tudnak hinni magukban.
· Ezekhez képest kissé meglepő, hogy milyen sokan tartják fontosnak, hogy kreatívak (78%) vagy megbecsültek legyenek (71%), hogy sokféle dolgot kipróbálhassanak az életben (69%), hogy sikeresek (67%) és gazdagok legyenek (41%) – azaz csupa olyan ambíciót sorol fel (a gazdagság kivételével) magáról a magyar felnőtt népesség legalább kétharmada, amely egy aktív, tudatos, pozitív, tenni akaró életet jelöl ki – szemben a 1. ábrán is látható kiábrándultsággal és inaktivitással.
1. ábra Az egyéni sors kézbentartásával kapcsolatos attitűdök
Kockázatkerülés/-kedvelés
A kockázatvállalási hajlandóságot egy szituatív kérdéssel mértük, melyben a kérdezett egy családtagja / ismerőse számára tanácsot ad egy álláskeresési helyzetben, hogy két új álláslehetőség közül melyiket választaná: az egyik átlagos megélhetést nyújt, de biztos jövedelmet ígér, míg a másik egy ennél kockázatosabb vállalkozás: nem tudni még, de lehet, hogy nagyon sokat fog keresni vele, és akkor megoldódik minden gondja, ám az is lehet, hogy aránylag szerény pénzt keres majd. A felnőtt magyar lakosság nagytöbbsége, 84%-a a kockázatmentes átlagos megélhetést nyújtó állást preferálja, míg 14%-uk vállalná a kockázatot a nagyobb jövedelem érdekében, 2%-nyian pedig nem
tudnak választani.
A kockázatvállalási hajlandóság markánsan összefügg néhány társadalmi-gazdasági és világnézeti kérdéssel, amelyek közül az alábbiak emelendők ki:
· az életkor emelkedésével csökken a kockázatvállalásra való hajlandóság (2. ábra)
· az anyagi-vagyoni helyzet pedig még erősebben hatással van a kockázatvállalási készségre: a jobb anyagi helyzetűek körében magasabb a kockázatos, de esetleg jövedelmezőbb állást választók részesedése, de arányuk még a legjobb anyagi státuszúak körében sem haladja meg az egyharmadot (3. ábra)
· gyenge összefüggésként, de azért a politikai konzervativizmus valamelyest egybeesik a „személyes” gazdasági konzervativizmussal, legalábbis a politikai nézeteik alapján a konzervatív-liberális skálán magukat konzervatívként jellemzik körében alacsonyabb a kockázatvállalók aránya, míg a liberálisok körében magasabb, de az összefüggés nem lineáris (4. ábra). A politikai bal-jobb világnézet nem befolyásolja a kockázatvállalási hajlandóságot.
· Az öntevékenység vagy fatalista mentalitás is némiképp hatással van az állásváltással kapcsolatos kockázatvállalási készségre: akik úgy érzik, hogy a sorsuk alakulását alig tudják befolyásolni, azok még az átlagosnál is magasabb arányban (90%) választanák a kockázatmentes állást.
2. ábra Kockázatvállalási hajlandóság életkor szerint
3. ábra Kockázatvállalási hajlandóság és jólét
4. ábra Kockázatvállalási hajlandóság és politikai nézet
Hedonizmus vs megtakarítás
A magyar lakosság első látásra alapvetően takarékoskodás-párti, de ezen belül megosztottak az emberek: tízből öten úgy vélik, hogy minden körülmények között takarékoskodni kell, míg négyen csak akkor tartják helyesnek a takarékoskodást, ha ehhez nem kell különösebb megszorításokkal élni. Tízből alig egy magyar jelenti ki nyíltan, hogy szerinte nem érdemes takarékoskodni. (5. ábra)
5. ábra A takarékoskodással kapcsolatos vélemények
A különbözi takarékoskodási attitűdöket erősen befolyásolja a kor, az iskolázottság, az anyagi-jóléti helyzet és a vallásosság is:
· az életkor emelkedésével nő a minden körülmények között takarékoskodók aránya, míg a csak a tehetősek takarékoskodásával egyetértők aránya az életkor emelkedésével csökken, azaz a fiatalabb generációkra jellemzőbb ez a gondolkodás.
· Az iskolázottság növeli az abszolút takarékoskodással való egyetértést, szemben a takarékoskodás értemét tagadó hedonista attitűddel, amely az iskolázatlanok körében elterjedtebb.
· Az előbbivel valamelyest korrelál a vagyoni-jóléti helyzet szerinti véleménymintázat: minél rosszabb anyagi helyzetben él valaki, annál valószínűbb, hogy úgy véli, semmilyen körülmények között nem éri meg takarékoskodni. A leginkább takarékos a felső-közép réteg, amelynek kétharmada tesz félre minden körülmények között.
· A gyakori (legalább havi) templomjárók a legtakarékosabbak: 72%-uk szerint akármennyit keres az ember, félre kell belőle tenni.
Ha váratlanul egy millió forinthoz jutna, akkor a magyar lakosság több, mint fele nem költené azt el, hanem félretenné – épp annyian, mint amennyien úgy gondolják, hogy akármennyit is keres valaki, mindig valamennyit félre kell tenni belőle. (Ugyanakkor érdekes, hogy akik szerint mindenkor félre kell tenni, azoknak csak 62%-a tenné félre az ölébe esett 1 millió forintot vagy annak egy részét.) Valamiféle „befektetésként” is sokan használnák: a válaszadók közel fele lakására költené, de csak 8%-uk fektetné vállalkozásba, míg negyedük adósságot törlesztene, belőle, a többiek azonban fogyasztásra (is) használnák el: nyaralásra vagy kisebb-nagyobb értékű fogyasztási cikkekre költené. (6. ábra)
6. ábra Ha váratlanul 1 millió forinthoz jutna, mit tenne vele?
A fogyasztó (hedonista) / takarékoskodó attitűd elvontabb, elméletibb megközelítése alapján hasonló megosztottságot találunk: a magyarok legnagyobb csoportja (43%) az új dolgok többségéről azt gondolja, hogy csak arra valók, hogy az emberek minél több pénzt költsenek, de nem sokkal kevesebben (36%) vélekednek ezzel ellentétesen: az új dolgok szerintük legtöbbször egyben fejlődést is jelentenek. Tízből két magyar (21%) szerint azonban ez nem döntheti el egyértelműen.
Eddig tartott a kutatási anyag összefoglalója. A teljes tanulmány a következő helyen érhető el pdf formátumban: „A piacgazdaság normatív keretei (Gazdaság és kultúra)” című kutatás adatfelvételének gyorselemzése
Köszönjük a TÁRKI Társadalomkutató Intézetnek, hogy hozzájárult a kutatási anyag ilyen formában történő közzétételéhez!
A nevezett intézmény rövid bemutatása, Internetes elérhetősége:
A TÁRKI 25 esztendeje van jelen a hazai és nemzetközi empirikus társadalomkutatásban. Kiemelt kutatási területei közé tartozik a társadalmi rétegződés és mobilitás, a munkaerőpiac, a jövedelmi eloszlás, a fogyasztás és életstílus, valamint a társadalmi attitűdök vizsgálata. Az utóbbi években egyre több európai összehasonlító kutatást végez az Európai Unió szervezetei és más megrendelők megbízásából. Eredményeit a Társadalmi riport és a Tárki Európai Társadalmi Jelentés mellett a www.tarki.hu oldalon illetve célzott publikációkban teszi közzé.
TÁRKI Társadalomkutató Intézet