“Alázattal, a legjobb tudása szerint, tisztességesen csinálja…” (interjú)
Dr. Kemény Dénessel, a magyar vízilabda-válogatott háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitányával, korábbi aktív vízilabdázóval beszélgettünk arról, hogy hogyan kell egy sikeres és professzionális csapatot felépíteni.
Vállalatépítő szerkesztőség
Egy vízilabdacsapat működéséről a csapatjáték szempontjából az a sejtésem, hogy olyan, mint a „sűrített élet”. Azaz nagyon intenzív formában jelenik meg benne minden, ami egy csapat együttműködése szempontjából lényeges. Vegyük közösen számba ezeket az összetevőket. Talán az első az lehet, hogy a kiválasztás hogyan történik? Mennyire játszanak közre ebben szakmai szempontok (vízilabda-tudás) és mennyire számít a csapatba való illeszthetőség?
Több összetevő van, ami alapján szakmailag kiválasztok egy játékost – ezek az indokok az interjú témája kapcsán most másodlagosak. De, ha már szakmailag kiválasztottam és szükség volna rá, akkor én két dolgot szoktam mérlegelni. (1) Nekem olyan játékos nem kell a válogatottba, aki az egyéni sikerét a csapat sikere elé helyezi. Ha azt tapasztalom, hogy ilyen személyiségjegyei vannak, akkor inkább be sem hívom. Keresek egy másik játékost, aki esetleg nem annyira jó szakmailag, de ennek megfelel. (2) A másik nagyon fontos dolog, hogy a kritikus, nehéz helyzetekben is tudja a maximumát nyújtani, tudja a legjobb döntéseket hozni. Vízilabda mérkőzések esetében, ha magabiztosan győzünk, könnyű jól játszani. Igazából akkor kell a jó teljesítményt nyújtani, és a jó döntéseket hozni, amikor nehéz egy mérkőzés, ha az ellenfél a nyakunkon van, ha döntetlenre áll. Attól visszaeshet valaki, hogy az ellenfél erős, azt nem tudjuk befolyásolni. De attól, hogy a tét nagyobb, hogy a meccs nehezebb, attól nem eshet vissza! Azért, mert nagy a döntésének a kockázata, azért nem szabad, hogy visszaessen a játékos.
Ezek a kiválasztás szempontjai. Mi történik akkor, ha ezek a nem kívánt jelenségek később mégis fellépnek?
Akkor meg kell válni a játékostól! Ezek döntő jelentőségű ismérvei egy válogatott vízilabdásnak. Ha ezek nincsenek meg benne, akkor nem szabad vele kísérletezni. Ezeket nagyon nehéz megváltoztatni. Ha valakit a kritikus pillanatban összenyom a tét, azt sokkal nehezebb megváltoztatni, mint találni helyette egy olyat, akit nem nyom össze. Ha valaki mindenáron az egyéni érvényesülését keresi a csapat keretein belül, és ezért feláldozza a csapat szereplését, eredményességét, az, szintén főben járó probléma. Egyszerűbb cserélni, mint ezen dolgozni és változtatni rajta.
Egy vízilabdacsapatnak vannak-e megtapasztalt épülési fázisai? Hogyan épülnek be az újonnan belépő játékosok a csapatba?
Amikor sok új játékos érkezik egyszerre a csapatba, akkor picit türelemmel kell lenni, meg kell várni, hogy kialakuljon egy szocializálódás. Ehhez meg kell teremteni a feltételeket. Ha az ember azt látja, hogy bármilyen veszélye lenne az esetleges klikkesedésnek, akkor közbe kell lépni. Ha van néhány meghatározó játékos, aki tekintélyes és felnéznek rá, azokat az edző próbálja meg maga mellé állítani! Ez az esetek nagy többségében elég. Ha ezek a játékosok átlátják, hogy a csapategység olyanokat hoz, ami a csapat eredményességét növeli, akkor melléállhatnak és ezeknek a szava döntő. Ha az, akinek a szavára hallgatnak, az ugyanolyan fontosnak tartja, hogy a csapat egységes legyen, mint az edző, akkor a csapat magától működni fog.
Ön, mint edző része a csapatnak? Milyen szerepei vannak a csapat működése kapcsán?
Én időszakosan – úgy gondolom, – része vagyok a csapatnak, a kör engem is magába foglal. Ebbe benne van a tizenhárom játékos és az edző, azaz én. Vannak olyan időszakok, amikor az a fontos, hogy a csapat önmagában legyen egységes – én tőlem függetlenül. Ekkor én kilépek ebből a körből és a kör a tizenhárom játékos körül zárul be. Az a legnagyobb veszély, ha oda nem valók is beférkőznek, akik véleményformálók és befolyásolók. Mert nem gondolkozhatnak úgy, mint én, akinek a bőrére megy a játék. Ami szintén veszélyes, ha felrepedezik ez a körön belüli egység és több kisebb kör lesz, azaz klikkek. Ez szintén nem jó.
1. kép Peking 2008 - Kritikus pillanatok a döntőben
Hogyan viszonyul a csapathoz a különböző helyzetekben? Milyen az ön edzői, vezetői stílusa? Kemény fellépésű, támogató stb.?
Ha én ezek közül most valamelyiket ki tudnám jelenteni, az nagy baj lenne! Minden esetben másra van szükség. Ezeknek a különböző arányaira. Alkalmanként nekem az a dolgom, hogy felmérjem a pillanatnyi problémakörhöz, vagy konfliktushelyzethez stimmelő legjobb válaszomat. Ami nem mindig okvetlenül az, amit szívem szerint mondanék. Hanem annak kell lenni, ami azt a reakciót fogja kiváltani, amitől a csapat eredményessége javul.
Azok a kérdések, hogy milyen stratégiát, taktikát választ a csapat hol, hogyan dőlnek el?
Alapvetően három tényező befolyásolja ezt. (1) A csapat saját karakterisztikája a legfontosabb. A kérdés, hogy azok a legjobb játékosok, azok a karakterek, akik a magyar válogatottat alkotják, milyen egyéni és csapat taktikákhoz alkalmasak legjobban? Nekünk ezeket kell játszanunk. (2) Hogy ebből a repertoárból mit választok egy konkrét meccsen, az az ellenfél karakterisztikáján múlik. (3) A harmadik tényező, ami lényeges: az innováció. Ez rendszeresen a meglepetés erejével hat. Nem azért kell kreatívnak lenni és újdonságokat kiötleni, mert akkor bekerülünk a könyvekbe. Hanem azért, hogy a holnap utáni meccset azzal meg fogjuk tudni nyerni! Ha nincs benne a kottában, akkor az ellenfél nem tud belőle felkészülni. Meglepjük vele és ezért győzünk! Jó érzés nekem, amikor néhány év elteltével azt látom, hogy az a taktikai variáció, amit kitaláltam, azzal szemben kell játszanom. Mert szépen, lassan eltanulta és alkalmazza az ellenfél.
Szükséges-e az edzőnek külsőleg motiválnia, vagy a csapatban, a játékosokban benne van az a tűz, ami hajtja őket?
Itt két eset van. (1) Benne van, mert küzd azért, hogy csapat része maradhasson. Az motiválja őt, hogy a játékostársak, a fiatal játékostársak egyre jobbak, és bekerülhetnek az ő pozíciójába. Ez egy közepesen egészséges motiváltsági szint, a helyzet megtartására motiválja. Ennél sokkal jobb, ha bent van, és az motiválja, hogy olyan eredményeket érjen el, mint amit az elődök elértek. (2) A másik, amikor nem érzi nagyon stabilnak magát a játékos. Akkor nekünk kell megtalálni, hogy milyen eszközöket tudunk felsorakoztatni, amivel ő visszanyeri azt az egészséges motivációját, hogy ha már egyszer biztos csapattag, akkor minél jobb eredményt érjen el a csapattal.
2. kép Peking 2008 - A döntőt követően
Van-e még fontos összetevő, szempont egy csapat, egy vízilabdacsapat építése kapcsán?
A vezető, az edző a döntései esetében mindig egy kicsit gondolkozzon a játékosok fejével is. Én harmincnyolc éves koromig játszottam. Nagyon jól emlékszem arra, hogy melyek voltak azok a mondatok, amelyek az én pályafutásomat befolyásolták. Bármit mondok nekik, bárhogyan is állítok össze egy edzéstervet, azt gyorsan végig kell gondoljam, hogy mit fog a fiúkban ez kiváltani, hogy fognak reagálni a teendőkre, hogy fogják ők megcsinálni? Csakis olyat szabad csináltatni, csakis olyat lehet nekik mondani, amitől javulni fogunk! Bármilyen ideális edzésmunkát megszabhatunk, de ha a könyökükön jön ki, és unják az egészet, akkor az nem lesz hatékony. Akkor inkább egy kevésbé ideális edzésmunkát kell kitalálni, ami újdonság, ami izgalmas és ösztökéli őket. Ugyanez vonatkozik a mondatokra. Ha valaki hibázott, lehetséges, hogy nem méri fel eléggé a súlyát. Ekkor szigorúan kell vele bánni. De az is lehet, hogy két nap múlva, ha az ember többször szigorú volt, akkor meg kell találni valami jót a teljesítményében, hogy kicsi önbizalmat merítsen belőle és serkentse. Ez egy folyamatos olyan dialógus, amelynél én, mint edző kell, hogy használjam a játékos múltamból a játékos fejemet. Át kell képzeljem magam rendszeresen a velem dialógusban lévő játékos helyzetébe.
Egy vállalkozás építésénél is egy csapat épül. Mit javasol egy vállalkozónak, mire figyeljen oda a csapata építésénél?
Arra figyeljen oda, hogy alázattal, a legjobb tudása szerint, tisztességesen csinálja a saját munkáját! Mert az a legjobb főnök, aki példamutató! Annak a főnöknek van a legnagyobb tekintélye, aki nem harcol érte, hanem úgy dolgozik, hogy maga a teljesítménye parancsol tekintélyt!
Köszönöm az interjút!
Vállalatépítő szerkesztőség
folyoirat@vallalatepito-portal.hu
Dr. Kemény Dénes
Sportolói pályafutás
1972-től a Budapesti Spartacus, 1980-tól a Tatabányai Bányász, 1984-től az FTC (Ferencvárosi Torna Club), majd 1987-től az olaszországi Como vízilabdázója volt. 1973-ban Duisburgban tagja volt az ifjúsági Európa-bajnoki címet nyert magyar csapatnak. 1974-től 1986-ig összesen tizenhét alkalommal szerepelt a magyar felnőtt válogatottban. Az 1977. évi szófiai Universiadén a magyar csapattal ezüstérmet nyert.
Edzői pályafutás
1978-ban Budapesten állatorvos-doktori oklevelet, 1990-ben a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében vízilabda edzői, 1998-ban vízilabda mesteredzői oklevelet szerzett. Sporttevékenysége mellett 1986-ig Magyarországon, 1996-ig Olaszországban gyakorlati és kutató állatorvosként is tevékenykedett. Visszavonulása után a Como játékosedzője, majd 1997-től a magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya lett. Azóta a sportág történetének legeredményesebb szövetségi kapitányává vált. 1999-ben, 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban az év szövetségi kapitányává választották. 2000-ben a sydney olimpiát követően a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át /polgári tagozat/. 2003.augusztus 20-án a Magyar köztársasági Érdemrend középkeresztje /polgári tagozat/, 2004-ben az athéni olimpia után a vízilabda válogatott címvédéséért a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal /polgári tagozat/ kitüntetést kapta. 2006. december 9-én a Prima Primissima-díjban részesült. 2008. augusztus 29-én a pekingi olimpiát követően az immáron háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitány a Parlament kupolatermében a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét /polgári tagozat/ vehette át.
