“Ha megtehető, olyan szakmát válassz, amit szeretsz!” (interjú)
Sándor Szandra fiatal divattervezővel, a Nanushka divatmárka megálmodójával, a cég vezetőjével beszélgettünk vállalkozásának építéséről. Sándor Szandra többek között az Ernst & Young „Entrepreneur Of The Year® (Az év üzletembere)” díj keretében 2008-ban elnyerte vállalkozásával a Jövő ígérete címet. 2009-ben a Glamour az Év legjobb divattervezőjének választotta Magyarországon.
Vállalatépítő szerkesztőség
Honnan jött, mi a gyökere annak a személyes motivációnak, ami életre hívta a Nanushka márkát?
Gyermekkoromban az anyukám gyerekruhákkal foglalkozott. Kicsi koromtól kezdve ruhák között nőttem fel, nagyon szerettem öltözködni. Mindig is tudtam, hogy ruhákkal szeretnék foglalkozni. Még az nem tisztázódott, hogy milyen formában. Volt szó arról, hogy átveszem anyukám vállalkozását – épp ebből kifolyólag a szüleim közgazdasági pályára szerettek volna terelni. Nekem az túl száraz lett volna. A gimnázium harmadik osztályában gondoltam arra, hogy megpróbálnék külföldre kimenni, és divattervezést tanulni. Az is felmerült, hogy a kedvenc külföldi tervezőimet behozom Magyarországra és egy üzletben, egy multi-brand bolt keretében mutatnám be, árulnám. Végül a gimnázium után kimentem Londonba, ott négy évig tanultam divattervezést. Közben már tudtam, hogy haza szeretnék jönni, mert nekem nagyon fontos a család, a barátok, és csak akkor tudok odafigyelni a munkára, ha ezek rendben vannak körülöttem. 2004-ben hazajöttem. A kinti diplomamunkám ötlete lett továbbfejlesztve. Abból született meg az első, 2006-os tavasz-nyári kollekció.
Hogyan épült a márka, a vállalkozás ez után?
Nem mondanám, hogy tudatosan építettem fel ezt a márkát. Inkább az élet adta lehetőségeket kihasználva – ugyanakkor választva, mert nem mindent ragadtam meg, csak ami belefért az én értékrendembe. Mondhatni, hogy szerencsés voltam.
Először a szüleim segítettek az első kollekciót megcsinálni, de utána már a visszaforgott tőkéből alakult a következő, és az az utáni. Amikor megterveztem az első kollekciómat, megismerkedtem egy amerikai disztribútorral, aki egészen tavalyig reprezentálta a Nanushka márkát, és nagyon nagy megrendeléseket vett fel már az első évtől. Valószínűleg jó időben léptünk, nem volt ilyen termék a piacon. Ebből folyamatosan tudtam a későbbieket finanszírozni, ugyanakkor kölcsönt is kellett felvennünk, amit azóta is fizetek vissza. Elindult a gépezet. Egészen mostanáig ment is így magától. Ez egy családi vállalkozás is, nem volt tudatos, nem volt igazi menedzsment, hanem ösztönből csináltam az egészet.
Most éreztem meg annak a hiányát, hogy kell egy menedzsment. Alakulóban van egy társam is a cégben és kezd teljesen átszerveződni minden.
Maga a márka mit képvisel, mi az az üzenet, amit a piac felé közvetít?
Az alappillérei a márkának mindig ugyanazok maradnak, melyeket újra értelmezek minden kollekciómnál. A kiindulás ez volt: Urbánus nomádok, ami a mai napig inspiráló fogalom számomra. Van egy képzeletbeli személyiség előttem, aki a városban él, de mégis az értékrendszere és a lelke, az valahol nomád. Lélekben nem annyira városi, nagyon szereti a természetet, nagyon szeret utazni, nyitott személyiség. Fontos neki, hogy tárgyilagosan figyelje önmagát, nyitott az életével kapcsolatban is, nyitott szemmel jár, érdekli az új, és mindezekből levon következtetéseket, halad a korral.
Négy fő inspiráció volt, amire alapult a márka: a tradíció, a kényelem, a funkció és a játékosság. Ez a négy elem ötvöződik minden kollekciómban. Persze ehhez jönnek még az aktuális trendek. Azonban nem görcsösen ragaszkodom ezekhez, mert ha nekem valami nem tetszik, akkor nem használom azt az elemet. Egyébként abszolút figyelem a trendeket, csak újra értelmezem az én elképzeléseim szerint.
Önmagában a Nanushka név honnan származik?
Kiskoromban így becéztek a szüleim, mert akkor még nem tudtam kimondani a nevem. A Szandit Naninak ejtettem, ebből lett tovább becézve a Nanushka. Apukám a mai napig így hív. De közre játszott a döntésben az is, hogy a keleties hangzású Nanushka név különleges és figyelemfelkeltő.
1-4. kép Ízelítő a Nanushka 2009 Őszi - Téli kollekciójából
Hogyan hatott a válság ezekre az alapokra?
A válság időszaka alatt kicsit nehéz volt, visszaesett a forgalom és újra kellett gondolni.
Nagyon fontos a piaci visszajelzés. Valami most félre lett kommunikálva a disztribútoromon keresztül – én rajta keresztül vagyok kapcsolatban a piaccal. Voltak félreértelmezések. Kezdtem azt érezni, hogy ami a gyökérből indult ki, az kezd szétdarabolódni. Inkább a piacnak próbálni megfelelni, a kényszer is belejött az egészbe.
Nem volt semmilyen tapasztalat mögöttem, és jöttek különböző vélemények, amikre hallgattam. Érdemes meghallgatni, de nem szabad készpénznek venni. Mindenkinek más a véleménye. Most azt érzem fontosnak, hogy mindig újravizsgálja az ember, hogy ki ő, mi ő, mi az, amivel elindult? Mik voltak azok az értékek, amiket én fontosnak tartottam? Ha az ember sok mindenkire hallgat, akkor elveszhet az egyénisége.
A vállalkozás most hogyan épül fel?
Én vagyok a tulajdonos. Lehet, hogy lesz egy társ, de vele még nincs teljesen kialakult kapcsolat, és elindulhat egy menedzsment is a társon keresztül.
Van egy műhelyünk, ott készül el a prototípus, a mintadarab. Sokszor duplikáljuk a kollekciót, ha ki kell küldeni külföldre, Amerikába, a Nyugati-partra is, a Keleti-partra is, Párizsba, Japánba. Akkor annyi kollekciót kell csinálni, vagy utazik a kollekció. Van egy bemutatótermünk is, ami egy kis bolt, ahol vásárolni is lehet. Összesen heten vagyunk a cégben: van két modellező, egy mintavarró, egy gyártásvezető, a két tervező, és egy ügyintéző.
Mi a minta kollekciót készítjük el itt a műhelyben, ez megy ki a divathétre külföldre. Onnan mi megkapjuk a megrendeléseket. Mi egyébként itthonra is, de leginkább külföldre dolgozunk. A megrendelések alapján gyártatunk annyit, amennyi szükséges. Bérmunkában gyártatunk, egyelőre Budapesten folyik a gyártás, különböző varrodákban.
Említve volt a menedzsment. Mi teszi szükségessé ennek az életre hívását most?
Nekem leginkább az, hogy nagyon elhavazódtunk, egyre többen kerestek meg minket. Azt éreztem, hogy mindenki mindent csinált, mindenki szétdarabolódott. Én, akinek leginkább a tervezéssel kellene foglalkoznom, azt éreztem, hogy ezer dolgom van. Mindennel foglalkozom, csak azzal nem, amivel kellene. A rendszer hiányát éreztem. Ehhez szerintem egy olyan affinitású ember kell, egy olyan személy, aki átlátja az egészet, belátása van az egészre.
Mi kellett még, mi kell még az elhangzottakon kívül, hogy sikerre lehessen vinni egy ilyen álmot, egy ilyen vállalkozást?
Nagyon fontos az önbizalom. Bennem meg sem kérdőjeleződött az, hogy attól hogy magyar vagyok, vagy hogy itthonról csinálom ezt a vállalkozást, vagy hogy magyar származású a termék, az bármi negatívumot jelentene a divatvilágban.
Fontos a bátorság, a rizikó. Mindig van benne rizikó, és ezt merni felvállalni!
Ne legyen görcsösség benne, ne legyen félelem. Én bízom is, én hiszek a sorsban. Fontos az, hogy ha valaki valamit csinál, az élettel folyamatos kapcsolatban legyen, és a jelekből az élete folyamán szűrje le, hogy jó úton van-e? Nekem ez is nagyon nagy erőt adott.
Hová vezet ez az út, mi lesz a jövő?
Én azt szeretném, hogy sok országban lehessen kapni a márkát, hogy mindenhová eljusson. Mindenkit megtaláljon, akihez szól. Azt szeretném, hogy nemzetközileg ismert legyen.
Sok mindent érintettünk. Van-e olyan kiemelni való üzenet, amit érdemes egy most induló vállalkozónak különösen a figyelmébe ajánlani?
Ne mások mintája alapján alakítsuk ki, vagy tervezzük meg a mi utunkat, a mi vállalkozásunkat! Hanem egy önvizsgálat eredményképpen. Minden sajátos, nincsenek egyforma történetek. Megvizsgálva azt, hogy miben vagyunk jók, egy konklúziót levonni, hogy hogyan tovább?
Fontos, hogy ha egy vállalkozást indít az ember, mindenképp olyat csináljon, amit szeret, amihez szívesen felkel reggel! Egy nagyon aranyos filmet láttam tegnap, ugyanerről szólt: Julie & Julia*. Ezt a filmet ajánlom mindenkinek, nagyon jól átjött: Ha megtehető, olyan szakmát válassz, amit szeretsz!
Nagyon köszönöm az interjút!
* A szerkesztő megjegyzése: Nora Ephron: Julie & Julia - Két nő, egy recept (amerikai filmdráma, 2009).
Vállalatépítő szerkesztőség
folyoirat@vallalatepito-portal.hu
Sándor Szandra és a Nanushka
“Nanushka azaz Sándor Szandra a London College Fashion-ben végzett fiatal ruhatervező. Nanushka kollekciói a kezdetektől a label-re jellemző egyedi irányvonalat képviselik, amely a divat általános trendekre építő értékrendszerét alapjaiban kérdőjelezi meg, a komfort és a funkció előtérbe helyezésével. Jellemzően a tradicionális szabásvonalak és a legmodernebb anyagok elegye keveredik némi játékossággal, valamint a színek visszafogott használatával. Nanushkát viselni életérzés, mely rövid idő alatt a rajongók népes seregét toborozta össze Londontól Budapestig.”
(Forrás: Nanushka honlap)
