Motivációk a vállalkozásban
Az Olvasó az antropológus, kutató szerzőpáros modelljének tükrében megismerheti, és számba veheti azokat a belső késztetéseket, motivációkat, amelyek a vállalkozásépítésre sarkalhatták.
Dr. Kapitány Ágnes, Dr. Kapitány Gábor
1. A motivációk személyiségünk azon alkotóelemei, amelyek különböző célok felé mozgatnak bennünket. Az elsődleges motivációk az állatvilág ösztönszerű késztetései, mint a táplálékkeresés, a szexuális késztetés. Ezekre épülnek rá a már a társadalmi létben kialakult mozgatóerők, a humán motivációk. Néhány évtizede kidolgozott motivációelméletünk szerint a humán motivációk úgy mozgatnak bennünket, mint egy rendszer elemei. Tizenegy olyan motivációs területet különítettünk el, amelyek minden emberben jelen vannak (kapcsolatteremtés, a környezeti ingerek iránti érdeklődés, mintakövetés, az ismeretek rendszerzésének igénye, feladatvégzés, erkölcsi motiváció, birtoklás, dominancia, szabadság, a személyre szabott életmód igénye, életcél): az egyes emberre az a jellemző, hogy melyik motiváció milyen mértékben van jelen a személyiségében, illetve jellemző e motivációk kombinációja is: az egyes motivációk mint elemek, egymással alá-, fölé-, mellérendeltségi viszonyokba lépnek, mintegy hálót alkotnak. (Hogy e hálónak csak egy szeletét nézzük: az egyik embernél például a dominancia motiváció alá van rendelve a kapcsolatteremtésnek : neki fontos, hogy kiemelkedjen mások közül, hogy sikereket, elismerést arasson, de alapvetően azért, mert úgy érzi, hogy ez hozzásegítheti ahhoz, hogy kapcsolatokat köthessen; akinél viszont éppen fordítva, a kapcsolatteremtés van alárendelve a dominanciának, ez azt jelenti, hogy ő azért köt kapcsolatokat, mert ezek segíthetik a versenyben, a sikerek elérésében. És így tovább: a különböző motivációs területek végül egy, az egyénre jellemző szerkezetté kapcsolódnak össze.) Elméletünkhöz elemzési módszer is társul. Az egyes motivációk ugyanis állandóan ott hatnak bennünk, s attól függően, hogy mire figyelünk, amivel éppen foglalkozunk, az motivációkat hív elő belőlünk. Ezek a bennünket éppen mozgósító motivációk viszont szemléleti sajátosságokat hoznak létre, s ezeken keresztül kivetülnek a viselkedésünkbe, s abból kiolvashatók. Például legkidolgozottabb jelrendszerünkben: nyelvi megnyilvánulásainkban, beszédünkben anélkül, hogy ennek tudatában lennénk, rendre megjelennek azoknak a motivációknak a jelei, amelyek éppen mozgatnak bennünket. De ugyanígy megjelennek ezek a jelek, ha rajzolunk, festünk, ha táncolunk, énekelünk vagy bármilyen más módon kifejezzük magunkat. Ha valaki tudja, hogy melyik motivációnak mi a jele, a megnyilvánulás-formája az adott jelrendszerben, az például a beszédből ki tudja olvasni, hogy a beszélőt milyen motivációk kapcsolják azokhoz a dolgokhoz, személyekhez, amikről, illetve akikről éppen beszél. S ha kellő mennyiségű és témájú szövegét ismerjük, akkor az is megállapítható, hogy melyek a legerősebb, az őt alapvetően mozgató motivációi. A tizenegy terület mindenkinek többé-kevésbé fontos. De abban is különbségek vannak köztünk, hogy hogyan fontosak. Más az, amikor valakinek erős belső késztetése van arra, hogy birtokoljon, hogy szabad legyen, vagy kapcsolatokat kössön, de ez még nem azonos azzal, hogy mindezt sikeresen meg is tudja valósítani. Mások meg éppen a megvalósítás útjaiban sikeresek. Az elemzés azt is feltárja, hogy kiben-kiben egyensúlyban van-e a belső késztetés és a megvalósítás lehetősége (mert sok esetben éppen az lelki problémáink forrása, hogy ezek nincsenek egymással egyensúlyban). Egy ilyen rövid ismertetésben természetesen nincs mód az egész elmélet, illetve az elemzési módszer átadására. A továbbiakban csupán egyetlen alkalmazási lehetőséget szeretnénk érzékeltetni.
2. Mint említettük, ugyanaz a dolog nagyon különböző motivációkat mozgósíthat az emberben. A munkáról, a szerelemről, a vallásos hitről, vagy bármi másról is elmondható, hogy az egyik embernek azért fontos elsősorban, mert szabadabbnak érzi magát (ki a munkától, ki a szerelemtől, ki a hittől, ki mindegyiktől), a másiknak azért, mert a szeretetigényét (a kapcsolatteremtési motivációját) elégíti ki, a harmadik számára az a legfontosabb, hogy az övé legyen, hogy birtokolja, hogy csak az ő személyéhez kötődjön (a tárgy, a másik ember, valaminek a tudása, és így tovább). Bármi annál fontosabb tud lenni a számunkra, minél több motivációinkat tudja egyszerre mozgósítani. (Az igazán gazdag szerelmi érzésben például a másik ember mozgósítja és kielégíti a kapcsolatteremtési igényemet is, érdekes is a számomra {környezeti ingerek iránti érdeklődés}, fel is nézek rá {mintakövetés}, jobban értem általa a világot {ismeretrendezés}, feladatokat ad a számomra, szabadabbnak érzem magam általa, és így tovább egészen addig, hogy életcélommá válik. Tehát éppen az összes motivációmat is mozgósíthatja, persze nem egyenlő mértékben). Az mindenesetre mindenben (munkában, párkapcsolatban, barátságban, stb.) nagyon fontos, hogy ki-ki a valóságos motivációi szerint kapcsolódjék a dolgokhoz, ne mások elvárásaihoz igazodva, ne szokásokat, divatokat követve, vagy éppen kívülről rákényszerített módszerekkel próbáljon valamit megoldani – mert az nem lesz igazán eredményes, és nem is tudja igazán a személyiségét dinamizálni, képességeit mozgósítani. Ha egy párkapcsolatban mindenáron dominálni akarok, (mert például azt gondolom, hogy a világ: verseny, ahol csak a dominanciával lehet eredményt elérni), ez nem lesz eredményes, ha egyébként a másik ember valójában (a „lelkem mélyén”) nem ezt a motivációmat mozgósítja. Bármiben csak akkor fogom magam jól érezni, ha az ahhoz a dologhoz fűződő valódi motivációim szerint viszonyulok hozzá. Azt pedig, hogy mi a valódi motiváció, gyakran elfedik a neveléssel, az egyént ért különböző hatásokkal rá erőszakolt külső szempontok.
3. A vállalkozásépítés például komoly, nagy belső energiákat is igénylő, sokféle képességterületet próbára tévő feladat – és ez is igen különböző eltérő motivációkkal történhet. Az ember megnyilvánulásaiból visszakövetkeztethetők valós motivációi, motivációs szerkezetének ismeretében viszont felrajzolható egy-egy jellegzetes szemléletmód, magatartástípus. Vegyünk néhány példát: egyes vállalkozói típusok, jellegzetes magatartásformák, élethelyzetek hogyan jelzik, hogy mi lehet az adott vállalkozó domináns motivációja.
Vegyük először azt a típust, amikor a birtoklás motiváció dominál. Ez azt a fajta viszonyulásmódot jelenti, amikor valakinek a cég felépítése, sikeressé tétele azért fontos, hogy elmondhassa: „ez az enyém”. A büszkeség a cégre, a birtoklás öröme, s ennek olyan megnyilvánulásai is vannak, hogy (az egészet, vagy egyes elemeit) különlegesnek, rendkívülinek látja (a mások számára mindennapi dolgokban is ezt a különlegességet érzékeli): aki erős birtoklás motivációval rendelkezik, az képes felfedezni a dolgokban a rendkívülit, így a vállalat lehetőségeiben is. Az erős birtoklás motivációjú emberben erősek a vágyak, az „álmok”, ilyen vágyakozást tud kelteni benne a vállalat elképzelt fejlődése is. A jó birtoklási készségekkel rendelkező ember a múltbeli tapasztalatokat jól tudja alkalmazni, aktualizálni a jelen kihívásaihoz, az új fejleményeket pedig jól és gyorsan hozzá tudja kapcsolni a korábbi tapasztalatokhoz.
A döntően dominancia motivációjú embert erős versenyszellem hajtja, fontos neki, hogy elismertséget szerezzen szűkebb-tágabb környezetében: ha vállalkozó, akkor a vállalkozáson keresztül is ezt a megbecsültséget, elismertséget próbálja megteremteni. Aki ezzel a szemlélettel közelít az üzleti élethez, az szívesen hasonlítja össze saját vállalkozását versenytársaival, mérlegelve saját és mások lehetőségeit, erős és gyengébb oldalait, de érzékelni tudja a siker, eredményesség szempontjából közös elemeket is. A vállalat fejlődése érdekében kitűzött célokat le tudja bontani apróbb lépésekre, a megvalósítás lehetőségeire.
A kapcsolatteremtés motivációjú vállalkozó számára a vállalkozása, cége döntően a kapcsolatteremtés miatt fontos, a munka által biztosított emberi kapcsolatok jelentik számára a fő vonzerőt: az emberi kapcsolatrendszer építése, mozgósítása, bővítése, fenntartása; ezeken keresztül leli örömét a vállalkozás működtetésében, és ezeket, mint erőforrásokat használja a vállalat eredményesebbé tételéhez. Akinek ez központi motivációja, az szívesen van emberek között, figyelembe tudja venni munkatársai elvárásait, képes önmagát is azok szemszögéből megítélni.
Az erős szabadság motiváció a vállalkozás területén például abban nyilvánulhat meg, hogy az illető ebben a közegben, ettől a tevékenységtől érzi igazán szabadnak, függetlennek magát. A vállalkozás felépítése, bővítése számára a szabadság növekedésének lehetőségét is jelenti. Aki döntően ezzel a motivációval viszonyul a dolgokhoz, annak számára a korlátok leküzdése, a mozgástér növelése jelenti a fő dinamizáló erőt, ütközésekként éli meg az útjában álló akadályokat, sokszor túlzó, a dolgokat túldramatizáló embernek tartják, de képes a nézőpontok változtatására is, a másik szempontjainak belső megértésére, és a kívülre helyezkedő, eltávolító szemléletre egyaránt.
Az életmód motivációjú vállalkozónak cége, vállalata elsősorban egy meghatározott (és számára megfelelő) életformát jelent. Fontos neki a fizikai környezet személyre szabottsága is, hogy milyen tárgyak veszik körül, milyen környezetben érzi kellemesen magát. Fontos neki, hogy életformáját úgy alakíthassa, hogy munkája egyúttal személyre szabott életformát biztosítson. De az életforma lelki feltételei is fontosak neki, hajlik a lelki összefüggések mérlegelésére, a pszichologizálásra. Az életmód kialakításában jó képességekkel rendelkező vállalkozó képes átgondolni az élet egyes eseményeinek és azok következményeinek egymásra épülését; vállalkozását is képes soklépéses stratégiával felépíteni.
A környezeti ingerekre orientált ember számára vállalkozása, vállalata működése, működtetése, növekedése döntően: érdekes; fokozott és állandó kíváncsisággal fordul a cég életében felmerülő újdonságok felé, nyitott szemmel jár a világban, rácsodálkozik a dolgokra, szeret „felfedezni”, képes egymástól távolinak látszó dolgokat, információkat, ötleteket összekapcsolni a cég, a vállalat életével, működésével. Hangulatai erősen befolyásolják, sokan ezért hangulatembernek is tarthatják, ezek a hangulati változások azonban szükségesek a számára világ iránti nyitottsága, érzékenysége fenntartásához.
A feladatvégzésre orientált vállalkozónak a munka, a vállalathoz, céghez kapcsolódó feladatok állnak az élete középpontjában. Sokan munka-alkoholistának tarthatják, erős feladat tudata van, szereti és fontosnak tartja racionálisan, logikusan végiggondolni saját illetve mások teendőit, és ezt másokkal is szívesen megosztja; ugyanakkor érzelmileg is mozgósított, hajlamos az elérzékenyülésre vagy a lelkesedésre.
Itt megállunk a típusok bemutatásában. (Az érdeklődő az azonos című 13 részes televíziós sorozat alapjául szolgált Rejtjelek című, 1993-ban megjelent könyvünkben [Kapitány Ágnes-Kapitány Gábor: Rejtjelek (Hogyan beszélnek vágyaink és törekvéseink), Interart-Szorobán Kiadó, Budapest 1993.] részletesebben is megismerkedhet az elmélettel és az elemzési módszer alapjaival). Azt mindenképpen hozzá kell még tennünk, hogy az itt leegyszerűsítően felsorolt példák ráadásul olyan típusokat jellemeznek, akiknek személyiségében egyensúlyban vannak a belső hajtóerők és megvalósítási módok. A valóságban, mint erre fentebb utaltunk, gyakran éppen az egyensúly hiánya a jellemző. Egy ilyen rövid írásban nincs mód részletesen írni azokról a konfliktusokról, amelyek vagy abból fakadnak, hogy erős a belső hajtóerő, de ehhez a megvalósítási eszközök kevésbé állnak az illető rendelkezésére (ilyenkor az ember állandó kudarcoktól szenved: nagyon szeretne a számára fontos motiváció szerint előrehaladni, de nem tudja eléggé, hogy ezt hogyan lehet elérni), vagy, éppen fordítva, abból adódnak a feszültségek, hogy valaki jól tudja ugyan, hogy miképpen lehet megvalósítani egy-egy motiváció céljait, de ezeket inkább mint külső elvárásoknak való megfeleléseket éli meg, s ennek következtében ugyan eredményesen, sikeresen éri el a célokat, de kevésbé leli belső örömét ezekben az eredményekben, saját képességei a terhére vannak. Hasonlóképpen gyakori pszichológiai problémaforrás, hogy valaki nem tudja különböző motivációit egyszerre működtetni. (Például fontos ugyan neki a kapcsolatteremtés is, a dominancia is, de ezeket nem tudja összekapcsolni, ezért azok, akiknek a tiszteletét kivívja, nem szeretik, akik szeretik, azok pedig nem tudják tisztelni). Mindezeket a problémákat a módszert ismerő pszichológus nagymértékben csökkenteni tudja, de az ilyen részkérdésekbe való belemerüléssel már végképp túlnyúlnánk e cikk keretein.
Dr. Kapitány Ágnes - Dr. Kapitány Gábor
MTA Szociológiai Kutatóintézete
(A szerzők kulturális antropológusok, mindketten az MTA doktorai, az MTA Szociológiai Kutatóintézet tudományos tanácsadói. Kapitány Ágnes ezenkívül a MOME (korábban Magyar Iparművészeti Egyetem) egyetemi tanára, Kapitány Gábor egyetemi magántanár. Több tudományos társaság tagjai, illetve vezetőségi tagjai, eddig kb. 20 könyvük és több mint száz magyar és idegennyelvű publikációjuk jelent meg.)
A kapcsolódó modell
A szerzők által kidolgozott motivációs elmélet tizenegy motivációs területet feltételez. A tizenegy terület alapfontosságú az ember számára, mindegyik minden ember életében jelen van eltérő súllyal.
1. A kapcsolatteremtés, a közvetlen emberi kapcsolódás szükséglete.
2. A környezeti hatások, benyomások, információk gazdagságának fontossága.
3. Az ismeretek rendszerezése, világunk átlátásának fontossága.
4. A tekintélykövetés, mintakövetés (legyen a követett minta egy ember, egy embercsoport, egy testület, vagy egy eszme).
5. A feladatok végzésének szükséglete (legalább abban az értelemben, amennyiben feladat lehet önmagunk ellátása, vagy mások dolgoztatása is).
6. Az „erkölcs” szükséglete (abban az igen tág értelemben, amennyiben mindenkinek legalább valamilyen mértékben szüksége van tettei, döntései megindoklására).
7. A birtoklás fontossága (idesorolva az ismeretek, a többi ember, stb. „birtoklásának” szükségletét is).
8. A siker, a kiemelkedés, a „dominancia” szükséglete.
9. A szabadság, autonómia szükséglete.
10. A személyre szabott életmód fontossága.
11. Az életcél-igény (az egész életet összefogó, annak értelmet adó tartós célok szükséglete).
(Kapitány-Kapitány, 1993.)
A motivációs területek jellemzőinek tükröződése a festészetben
Birtoklás
Endrew Wyeth: Krisztina világa
A sóvárgás és a távolságérzet a birtoklás belső késztetettségét mutatja.
Dominancia
Pabló Picasso: Akrobata a labdán
Az ellenpontozó szerkezet a dominancia belső késztettségének a jele. Az ellenpontok sok mindennel kifejezhetők: a méretek ellentéte, az életkorok ellentéte, a nehézség és kecsesség ellentéte.
Kapcsolatteremtés
Jan van Eyck: Az Arnolfini házaspár
A legősibb motivációink egyike a kapcsolatteremtés. A gondoskodás, odaadás a kapcsolatteremtés megfelelés készségének jele.
Szabadság
William Turner: A hajótörés
A képen az ellenpontozáson kívül szembetűnik a felfokozottság, az érzések dramatizálása, amely a szabadság belső késztetettségének a jele.
Életmód
Edgar Deagas: Abszint kávéházban
A környezet tükröződése az egyén pszichikumában az életmód belső késztetettségével függ össze.
Környezeti hatások
Salvador Dali: Az emlékezet álhatatossága
Az asszociáció a környezeti hatások iránti belső késztetettség jele. Minél erősebb a motiváció, annál távolabbi dolgokat vagyunk képesek összekötni egymással.
Feladatvégzés
Jean-Francois Millet: Kalászszedők
A feladatvégzésre erősen motivált ember folyton serénykedik, elfoglaltságot keres magának, hogy magát hasznosnak, tevékenynek érezhesse. Világos az elvégzendő feladat menete és célja.